A KÖZösség-SZERvezés-VEZetés programunkban támogatott közösségek életében is egy új, kényszerű, de végül előnnyé alakított helyzetet teremtett a koronavírus járvány, hiszen a szervezés egyik alapvető feltétele, hogy a közösség tagjai rendszeresen személyesen találkozzanak, és legyen alkalmuk megbeszélni a közösség életére is hatást gyakorló személyes problémákat és mindazokat a közösségi történéseket, amelyek kihatnak az egyén mindennapjaira is. A járvány és a korlátozó intézkedések a közösségek törekvéseit is átkényszerítették az internet világába. Sajnos az aktív online kapcsolattartást biztosító eszközökhöz való hozzáférés nem csak a digitális oktatásban jelentkezett problémaként, de a hátrányos helyzetű térségekben a közösségek is megtapasztalták, hogyan lazulnak fel a kapcsolatok a megfelelő eszközök és rendszeres személyes, valós találkozók hiányában. Különleges kihívás volt a közösségszervezőknek erre a problémára választ találni, s biztosítani közösségeik további épülését.
Zalában a visszaszoruló személyes találkozókat online műhelybeszélgetések váltották fel, novemberig 4 ilyen alkalmon vett részt a számos kistelepülésről verbuválódott többtucatnyi közösségi tag. Az összetartás eredményeképpen most 20 aktív tagja van a csoportnak, akik már nem csak a saját településeiken, hanem azok szomszédságában is elkezdték figyelni az önkormányzati működés átláthatóságát. Ennek hatására már félszázat közelíti azon falvak száma, ahonnan közös gondolkodásra hívják a lakosokat.
Nógrádban a programban évek óta dolgozó aktivisták formalizált keretek közé terelték a térségi szintre emelt munkát, és sikerrel megalapították az Érdekem az Érdeked Egyesületet. Itt a járvány első és második hulláma is sok kihívással szembesítette a tagokat. A járványhelyzet és az intézkedések az addig is gyengélkedő, de azért működő önkormányzati támogató hálót is megszaggatták. A munkájukat, jövedelmüket elvesztő emberek száma jelentősen megemelkedett, emellett a digitális oktatáshoz való csatlakozás is sokaknak lehetetlen feladatot jelentett. Továbbá a higiénia alapfeltételeinek hiánya, az erről való hiányos tudás folyamatosan jelen volt a hátrányos helyzetű, főleg roma családok körében. A maszk és a kézmosás-fertőtlenítés hiánya, a „maradj otthon” tanács figyelmen kívül hagyása mind-mind érezhetőek voltak a kistelepülések és a szegregátumok életében. Az egyesület tagjai több megkeresést kaptak, hogy segítsenek a jövedelem nélkül maradt emberek, családok napi megélhetési gondjainak megoldásában. Főleg az önkormányzatok felé benyújtott segélykérelmek megírására, a környéken lévő szeretetszolgálatok megkeresésére és használati tárgyak osztására vonatkoztak ezek, de a különböző közmű és egyéb szolgáltatók felé benyújtandó kérelmek megfogalmazására is érkeztek kérések. A digitális oktatásba való bekapcsolódás segítésére lakossági adománygyűjtésbe kezdtek (illetve csatlakoztak az Ablak a padra országos programhoz). Az kapott telefonokat és számítógépeket szétosztották olyan családok között, akik nem rendelkeztek megfelelő eszközökkel. Az internettel nem rendelkezők számára több településen elérték, hogy használhassák a Digitális Jólét Program (DJP) pontokat a tanuláshoz. Önkénteseik az érintett diákokat naponta-kétnaponta elvitték a sámsonházi DJP pontra, ahol egy délelőttös és egy délutános önkéntes 4-4 órában segítette a tanulást és a házi feladat írást. Egy önkéntes pedig minden héten hétfőn elvitte az iskolában papír alapon kiadott házi feladatot azoknak a gyerekeknek, akik nem tudtak vagy akartak bejárni a DJP pontokra tanulni.
Pest megyében, a gyáli és vecsési csoportok a járványhelyzetben is vitték tovább a megkezdett ügyeket. A két település közötti menetrendszerinti buszközlekedés megreformálása érdekében BKK-s és civil szakértőkkel terveket készítettek, tárgyaltak az önkormányzatokkal, amelyek írásos nyilatkozattal támogatták a lakossági aláírásgyűjtéssel is megerősített kezdeményezést. Mindezekkel felvértezve a csoportok egyeztetést kértek az illetékes Információs és Technológiai Minisztériumtól is, és októberben írásos kérvényt és javaslatot nyújtottak be a tárcához a helyzet rendezése érdekében.
Négy évvel azután, hogy a KÖZ-SZER-VEZ program támogatásával a helyiek elkezdték feltárni a gyáli közvilágítás problémáit és követelni a rendezést, idén sikerült kiperelni az Elios Zrt. munkájával kapcsolatosan eddig eltitkolt adatokat. És persze a hiányzó lámpatestek pótlására is folyamatosan születnek az önkormányzati határozatok. A járványhelyzet itt is éreztette hatását, a csoportok az évek alatt megszerzett ismertség és a megérdemelt elismertség hatására több adományozási szándékú lakossági és céges megkeresést kaptak. Bár a karitatív segítés nem célja e csoportoknak, reagálva a helyzetre, más civilekkel (pl. Üllő Te Vagy Egyesülettel) együttműködve 77 arcpajzsot szereztek be és osztottak szét a vecsési és gyáli szociális és egészségügyi intézmények között. Őszi kampányuk, ami talán a legtöbb embert mozgatta meg, a „Legyen a távoktatás sétagalopp” nevet viselte, és azzal a céllal indították, hogy olyan hátrányos helyzetű családok gyermekeinek gyűjtsenek digitális eszközökre, akik ezt saját erőből nem tudják megoldani. Az adománygyűjtésben 700 000 Ft-ot meghaladó támogatást gyűjtöttek össze.
További információ: Kelemen-Varga Roland, kelemen.varga@okotars.hu